Nos. Talán sokakat meg fog lepni az a tény, hogy az eladói egy szakma. Méghozzá nem is az egyik legkönnyebb. Amikor az ember eladóként kezd dolgozni nem megy egyről a kettőre. Nehéz beleszokni.
Ahogyan hazánk boltjait járja az ember - leginkább a fővárosban! - rájön, hogy bizony sokan nem is szoknak bele.
Én is dolgoztam eladóként, a hazai legnagyobb optikai cégnél. Bár végzettségem szerint a szakmám keramikus mégis eladóként helyezkedtem el. Lássuk be elég kevés keramikusra van szükség az olcsó import porcelán mellett.
Nehezen indult be az eladói karrierem, de beindult és nagyon szerettem. Az viszont tény, hogy ehhez is mint mindenhez véna kell. Az kell, hogy szeresd az embereket, vevő légy a gondjaikra és akarj segíteni. Másként nem megy. Ha ez nincsen meg akkor minden reggel nyűgként indul és nyűgként ér véget. Engem mindig vonzott, hogy megoldjam az idősebbek és persze a fiatalabbak gondjait is, hogy a pénztárcájukhoz mérten a lehető legjobb és legszebb szemüveget kapják meg és ők azt hiszem érzeték ezt az igyekezetet rajtam mert szerettek. Sok törzsvevőm lett akik csak nálam rendeltek, engem vártak. Jó volt.
Az, hogy vége lett annak köszönhető hogy a 3 év alatt amit ott dolgoztam a fizetésem lényegében alig emelkedett. Bár jutalákos rendszerben dolgoztunk ahol érdekünk volt a drágát adni mégis mindig a nyakunkra jártak a menedzserek és folyamatos volt a bújtatott vizsgáztatás, a keresztkérdések. Nehéz úgy végezni a dolgodat, hogy közben egyfolytában azt lesik mikor hibázol! Sosem adtunk el elég sok drága lencsét, mindig a MÉG MÉG MÉG érvényesült. Nálam viszont a vevő volt a fontos és ez néha komoly fejmosásokkal párosult.
Ezt a szemléletet pedig nagyon hiányolom. Mármint azt, hogy a vevő az első. Isten ments, hogy általánosítsak de bemegy az ember egy boltba és azok az arcok, at a kapanyél az eladók szájában... Szinte úgy érzi az ember, hogy bocsánatot kell kérnie, hogy betért vásárolni. Ezt pedig nem és nem értem meg...
mert bármilyen pocsék hangulatban is voltam reggelente mindig azt mondtam magamnak, hogy a munkát így is úgy is el kell végeznem. A munkaidő mindenképpen 8 óra és éppúgy eltelik ha paraszt vagyok mint ha kedves. Amikor azonban kedves voltam mindig gyorsabban telt...
Ma a Brendonban voltunk vásárolni a gomba mód növekvő kisfiamnak. Akinek van gyermeke tudja, akinek nincsen az sejti, hogy drága mulatság a gyermekruha, plusz az egyik nagymamának vettünk járókaféleséget 32000-ért. Azt a pökhendi, bunkó modort ahogyan ott bántak velünk! A bicska kinyílt a zsebemben!
Azért álljon már meg a menet!
