Minden reggelem egy napi rutin szerint indul. Nem tudom, hogy mások is így vannak-e ezzel a dologgal, hogy egy meghatározott sorrend szerint KELL hogy menjenek a dolgok. Ha nem úgy van akkor elcsúszik minden és kész. Kész a bosszúság.
Pedig én nem vagoyk egy háklis ember. Jó, persze vannak hibáim és flúgjaim de az vesse rám az első követ aki gáncstalan és tökéletes! Ez a reggeli rutin dolog azért is vált be mert így a nap további része már szabadon felhasználható az egyéb tevékenységekre.
Benji ébredése és etetése után kis közös játék jön. Amikor belemelegedett a játékba és jó a hangulata akkor már magában is eljátszogat. Cumisüvegek, előző napi mosogatnivalók elmosása, szemétledobás, felsöprés, felmosás, megrakni a mosógépet. Ha ez megvan Benji elérte azt a pontot amikor álmos lesz, így elaltatom. Utána rendrakás, ágyazás, teregetés. Közben fejés természetesen. Hétvégén itt készítem el a férjem reggeli karamellás kávéját és jó esetben reggelit is. Innen pedig már - amikor már minden készen van - szabadon eldönthetjük hogyan tovább.
Általában délelőtt még én is szoktam szunyni egyet régen, de amióta Benjámin betöltötte az 5 hónapos kort nem alszik annyit, hogy vissza tudjak aludni. Sajnos ha pedig nem tudok rendesen visszaaludni akkor inkább hátrány mint előny a félalvás. Sokkal fáradtabb, morózusabb és embergyűlölőbb leszek ébredéskor, pedig azért alapból sem vagyok egy "keblemre az egész világot" arc.
A rutin szerintem jó dolog. Segít, támaszt nyújt. Beindítja a dolgokat és valahogy jobban is kezdődik a nap vele. Persze gondolom ez a rutin simán változik majd ahogyan idősebb lesz a fiam. Értelemszerűen.
