Tanácstalanul állok és önmagammal kell számot vetnem. Jó hazafiként hiszek abban, hogy a szavazásra el KELL menni! Nem azért mert kötelező. Tisztában van vele minden ember, hogy ami kötelező ahhoz nem fűlik az ember foga. A kőszívű ember fiai is lehettek volna szimpatikusabbak és az egri csillagok is felragyoghatnának újra ha nem utáltatják meg egy egész korosztállyal mint kötelező olvasmányt!
A szavazás azonban más mint pár megsárgult papírlap. ( Odavagyok az antik könyvekért. ) A szavazás fontos és sorsdöntő. Ráadásul felelős döntés mely nem csupán önmagunkra van hatással hanem a családunkra, barátainkra, szomszédainkra, egész nemzetünkre. Talán sokan ezt végig sem gondolják.
Nálunk is van a családban aki állítólag viccből de megjegyezte, hogy a Jobbikra szavaz majd a választásokon. Amikor kiderült, hogy mik lettek az eredmények, amikor kiderült a kétharmados Fidesz és a Jobbik is bekerült a kezem automatikusan nyúlt a telefon után. Nyúlt de le is tette mert a választás arról szól, hogy döntünk. Ehhez jogunk van, MÉG. De a döntéssel az is együtt jár, hogy szembenézzünk majd önmagunkkal és választásunkkal, lelkiismeretünkkel.
Nem kérdeztem rá. Azóta sem. Nincsen értelme.
Hazánk nagyon komolyan veendő válságát nem a gazdasági mutatók romlásában látom. Tény, hogy ahhoz a részéhez nem is értek. Azt hiszem, hogy a komoly gond máshol keresendő. A lélekben. A nép lelkében.
Tudom a nép mint szó elvetendő hiszen egyrészt kommunista másrészt pedig összemossa a rétegeket akiket pedig manapság illik külön kezelni. Jobboldali és baloldali, liberális és konzervatív nem keverhető. De miért is?
Ki merem jelenteni, hogy ma Magyarországon nincsen olyan politikai párt akire szavazni akarok! Nincsen olyan párt amelyben megbízom! Nincsen olyan párt amelynek elhiszem a szavait, amelynek elfogadom értékeit és ítéletét! Nincsen olyan párt amely méltón és megfelelően képviselne engem mint felelős, magyar állampolgárt! Nincsen olyan párt amely hiteles lenne előttem! Kibontva ezt: nincsenek olyan magyar politikusok akiknek elhiszem, hogy megértik azt, hogy milyen ma Magyarországon átlagos életet élő magyarnak lenni!
Magyarnak és nem romának, lengyelnek,szerbnek vagy zsidónak! Egyszerűen most legyen mindenki csak magyar és majd az árnyalatokat kiszínezzük magunk. Nem kell a hangulatkeltés, az ékverés. Jogok és kötelességek kellenek. Betartandó törvények és hiteles emberek. Gerincek kellenek és felvállalt döntések, kimondott, egyenes szavak. Akkor majd lehet, akkor majd tudunk felelősen demokratikusan dönteni.
Akkor majd nem kell feltennünk a kérdést egy most alakuló még puha és friss diktatúra kezdetén,hogy: "Rabok legyünk vagy szabadok?"
